Ma egy éve pontosan, hogy elkezdtem makrobiotikusan élni. Hihetetlen, hogy repül az idő. Már egy éve, hogy nem eszem húst (kivéve a fehér husú hal), tejterméket, tojást, kenyeret, fehér kenyeret, péksüteményt, liszteset, rágót, fagyit...nem ittam üdítőt, kólát, őszilevet, alkoholt... és még sorolhatnám, de nem jut eszembe más.
Ami eszembe jut az az, hogy mennyi minden finomat ehettem, főzhettem; korábban nem sok fogalmam volt arról, hogy a zöldségeket hogyan egyem a főétkezések mellé, hisz egy paprikás krumplihoz, nemigen illik a csíra, a blansolt vagy gőzőlt zöldségek, a nishime, az algák. El sem tudtam képzelni, hogy mindhárom étkezés meleg legyen és hogy csak háromszor eszem egy nap. Levest reggelire?! Hát mi vagyok én?! Ja csokit sem eszem egy éve.. és egyáltalán nem hiányzik. :-) bezzeg a makrós édességek...
A hagyományos étkezéshez képest ez a csoda ami egy éve "művelek", egyfajta böjt, hiszen azzal, hogy keretek közé szorítom saját magam, előjön belőlem az önfegyelem egy bizonyos foka, hogy a cél érdekében, mi az, amit meg tudok tenni. Amikor eldöntesz valamit, és ahhoz foggal-körömmel ragaszkodsz és senki nem tántoríthat el. Nálam ez a makró.
Furcsa, hogy néha még most is ufóként néznek rám azok, akik nap mint nap látják hogy miket eszem, vagy miket nem eszem. Amikor nincs mit enni és tudsz örülni egy tál kölesnek almával, körtével és úgy érzed, ez a legfinomabb a világon, akkor úgy gondolom, hogy kis dolgoknak is tudsz örülni... hogy az élet szép. De mennyire, hogy az!
Amióta makrózom nincsenek fájdalmaim, a tisztulási folyamatokon kívűl 2-szer voltam beteg (bár ez is tisztulás), rengeteg home remedies-t tanultam és használok, (imádom a boszorkánykonyhát) sokkal nyugodtabb vagyok, nem kapkodok, nem idegeskedem, naplót írok, olvasok, jógázom, tornázom, úszok-futok. A biopiacon a kedvenc árusok széles mosollyal és kedvességgel fogadnak minden szombaton és hiányolnak, ha valami oknál fogva nem jutok ki. Úgy érzem, hogy egy sokkal biztosabb talaj van a lábam alatt, mint idáig bármikor. Hogy van mibe kapaszkodnom. Saját magamba. Most először érzem azt, hogy bármit meg tudok csinálni, amit csak szeretnék. Több minden történt velem ez alatt az egy év alatt, mint az elmúlt 10-ben. Mármint a jó dolgokra gondolok csak. Elmehettem amerikába és tanulhattam 4 héten át a Kushi Intézetben még 22 lelkes makróssal, akik ugyanazt érzik amit én. Sosem vágytam amerikába, most mégis elhárult minden akadály és egyszer csak arra eszméltem, hogy ott vagyok...
Kitartás és türelem... egyszer minden rossznak vége lesz de minden jónak is! Csak ezt tudom mondani azoknak, akik most kezdik el az életmódváltást. Az egyik kedvenc mondásom: "Segíts magadon, Isten is megsegít!" és tényleg, tanusíthatom. Nekem segített. De van még valaki aki segített. Hugi a keresztttesóm! Neki köszönhetem az új életem..ő tanított meg mindenre, ő indított el, ő bíztatott hogy sikerülni fog!
Fontos, hogy mindenki szeresse amit csinál és azt szívvel lélekkel tegye. A szeretettel készített étel gyógyít!
Boldogságra fel!
